Református Ótemplom - Hódmezővásárhely

Református Ótemplom bemutatása

A város egyik legrégebbi épülete a barokk stílusú református ótemplom.

A török hódoltság idején védelmi okokból tiltották a szilárd építőanyagok használatát, mert a hadviselő felek attól tartottak, hogy a kőből és téglából emelt épületek erődítményként is felhasználhatók lesznek. Így Vásárhelyen egy sárból és fából épített templom szolgálta a református hitéletet. A török uralomtól megszabadulva a város először egy tornyot akart emelni.
A Hód-tó partjához közel álló torony a régi fatemplomot körülvevő temető szélén 1713‒1714-ben épült meg. A torony Hódmezővásárhely legrégebbi, még ma is álló téglaépülete.

A toronyhoz igazodva, a barokk stílusú, hat öl széles és tizenhat öl hosszú, egyhajós, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű, fiókos dongaboltozatú templomot 1721‒23 között építették. Építője Helbing János volt.

Bár bútorzata és kegytárgyai a korábbi időkben elkerültek Vásárhelyről, a 2012-es felújítás során lehetővé vált összegyűjtésük és eredeti állapotuknak megfelelő visszaállításuk.

Ennek eredményeként a XIII. századi kazettás, festett, fatáblás homlokzatú és mennyezetű karzat, a szószékkorona, a papok padja, valamint 113 év után több kegytárgy is ismét Hódmezővásárhelyen várja a híveket és a látogatókat.

A templomot 1741-42-ben lőrésekkel ellátott fallal vették körül, melynek egy része még ma is látható. Belső berendezése 1731-ben készült, 1892-ben felújították, majd 1896-ban beszerelték az Oláh Ferenc által adományozott orgonát.

Az ótemplom toronyórája az ország első egymutatós kovácsoltvas órája. II. Rákóczi Ferenc órája és csengettyűje 1725-ben került föl a toronyba, előtte a fejedelem nagyecsedi kastélyában szolgált. Az óra többszöri felújítás után még mindig pontosan mutatja a múló időt.

A templom mellett található az Ótemplom magtára. Az 1740-ben épült, kis négyszögletes épület homlokzata jellegzetesen népi barokk, a lakosságtól egyházi adóként begyűjtött gabonát tárolták benne.